Japánban a tanítás április 1.jén kezdődik és március 31-ig tart. 2002-ig 210 oktatási nap volt, amihez még hozzájött plusz 30 nap, amit rendezvényekre, sportnapokra használtak. Illetve még szombaton is bekellett járni. 2002 után lecsökkent a heti oktatási nap, 5napra és csak néhány elit iskolába kell szombaton is bemenni. Így az éves tanítás napok száma 195(MOn 181). A tankönyveket az állam fizeti, addig amíg a diák benem fejezi tanulmányait. Az iskolák 90%-ának van jól felszerelt tornaterme, és 78%-ának pedig található egy iskolai úszómedence is(Igen, most döntöttem el ,hogy én Japánban fogok élnixD). A japánok fontosnak tartják, hogy már az iskolában megtanítsák a csapat munkát, együtt működést. Minden osztályban van egy osztályelnök, akik kiválasztja az osztály többi tagjának a rangját. 

Óvoda
Egy olyan jólszervezett oktatási rendszerben, amilyen Japáné szót kell ejteni az óvodáról is, ahol felkészítik a gyerekeket az iskolára. Az első óvodát 1876-ban alapították, és célja az volt ,hogy segítse a gyerekek beilleszkedését a társadalomba. Az óvoda érdekessége még az ,hogy az ovisok és a kisiskolások gyakran nevelnek állatokat az intézmény udvarán, mint például nyuszik, tyúkok stb..

Általános Iskola
Minden japán 6 évesen kezdi a tanulmányait(úgy mint nálunk). Az iskolák nagyrésze állami, mindössze 1%uk magániskola. Az osztály átlag a 31 fő. A diákok kisebb csoportokra vannak osztva, ennek fegyelmi és tanulmányi okai is vannak. A fegyelem tökéletes, és már itt elkezdik a gyerekekbe nevelni a felelősség érzetet és az odaadást. Minden gyerek bármit megtenne osztályáért és iskolájáért (Milyen kár h MOn a legtöbben felgyújtanák a sulijukat legszivesebbenxĐ). 

Középiskola
A középiskolai oktatásnak két része van: az alsó tagozat és a felső tagozat. Előbbi a 12-15 éves korosztályra terjed ki, míg utóbbit a 15-18 évesek látogatják. Ebből az alsó tagozat (chugakkou) kijárása a kötelező. Tehát nem korhoz kötik a tankötelességet, mint hazánkban, hanem a teljesítményhez. Mindenki köteles eljutni legalább a felső tagozatig. Így nem fordulhat elő az a helyzet, hogy valaki csak hat osztályt végez, mivel már betöltötte a 18. életévét, és például Magyarországon már nem tanköteles. Az igazat megvallva Japánban még az is csak nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki nem végzi el az egész középiskolát. A diákok több, mint 90%-a megteszi ezt, és 40%-uk diplomázik le egyetemen vagy főiskolán. A felsőoktatás szempontjából kialakult egy nemek közötti különbség, mely abban mutatkozik meg, hogy a nők inkább 2 éves főiskolára, míg a férfiak 4 éves egyetemre jelentkeznek. Ők a másodlagos, gyengébbik nem. Karrierépítésre nem igen jut idejük. Ha mégis, akkor elhanyagolják gyermekeiket, és nem ritka, hogy már egy éves koruktól gondoztatják őket. Míg az előbbiekben tárgyalt általános iskolában 60%-ban nők tanítanak, addig a középiskolát 99%-ban férfi tanárok uralják, és természetesen az igazgatói pozíciókat tekintve is az erősebbik nem van fölényben. Az alsó tagozat ingyenes, de a további oktatásért fizetni kell. Ez magyar pénzbe átszámolva kb. 500.000 Ft évente, de a magániskolák ennek kétszeresét is elkérhetik. Annak a 94%-nak, amely beiratkozik a felső tagozatba, a 24%-a már magántanulóként vesz részt az oktatásban. Átlagosan a tanulók 2-2,5%-ától búcsúznak el időnek előtte, és a végzősök körülbelül 88%-a vizsgázik sikeresen.

Az iskolák nagy gondot fordítanak arra, hogy senki ne ronthassa intézményük hírnevét. Sokkal ritkábban látni dohányzó, alkoholizáló vagy netán kábítószer hatása alatt lévő diákokat. Amennyiben ez mégis megtörténne, mivel az iskola egyenruháját viseli a tanuló, rögtön összekapcsolnák az intézménnyel, és az beszennyezné annak presztízsét. Az iskolák és a diákok is tisztelik, és megbecsülik a tanárokat. Nagyon jó fizetést kapnak, hiszen tőlük függ a legújabb generáció műveltsége, tudása. Amennyiben egy diák rendszeresen az iskola mellé jár, a tanár személyesen keresi fel, és közli vele mulasztásának körülményeit.

Egyetem és főiskola
Főiskolákra és egyetemekre csakúgy, mint nálunk, felvételi vizsga alapján lehet bekerülni. Legnépszerűbbek a Kiotó és Tokió egyetemek, melyek neves állami iskolák. Itt már gyakrabban előfordul, hogy valaki a privát felsőoktatást választja, de még mindig az állami a legjellemzőbb. Ha Japánban valakinek sikerül teljesítenie egy egyetemet vagy főiskolát, szinte biztosra veheti, hogy nem kell félnie a munkanélküliségtől. Ha nem is sikerül elhelyezkednie magától, akkor az iskolával szerződésben álló cégnél kaphat munkát. Jelentős a túljelentkezés a felsőoktatásba, így sokan lecsúsznak a továbbtanulásról, ők általában várnak egy évet. Őket hívják roninoknak, mely gazdátlan szamurájt jelent. Az, aki így jár sem szabad, hogy hitét veszítse. Lehetősége van arra, hogy magániskolába járjon, ahol felkészítik őt a későbbi vizsgákra. Ez olyan gyakran előfordul, hogy nyilván is tartják ezt az extra évet a felsőoktatásban. A 90-es években a tanulók majd 40%-a választotta a közgazdaságtant, beleértve a jogot és a vállalkozástant. 19% ment mérnöki szakra, 15% választott egyéb humán szakot, és mintegy 7% ment tanárnak. 1991-ben 27% volt a női hallgató az egyetemeken, és ez a szám a mai napig csak emelkedik.